Sziasztok!
Fogalmam sincs, hogy pontosan mikor írtam utoljára ebbe a blog..szerűségbe, de ahogyan visszaolvastam azt, hogy régen miket írtam, na, az elég fájdalmas volt :D . Rengetegszer próbáltam újra vissza lépni ebbe a fiókba, hogy kitörölhessek minden bejegyzést, és még csak véletlenül se maradjon semmi az egészből, de ma, hogy végre sikerült valahogyan feltörnöm a saját fiókom, gondoltam inkább elmondom, mi történt az elmúlt 3-4 évben. Amikor ezt az egészet elkezdtem, kb. 9 éves voltam, most pedig 13 vagyok, szóval nagyon durva visszaolvasni a 9 éves kis önmagamat, valószínűleg 16 éves koromban is furcsa lesz visszaolvasni a 13 éves önmagamat. Egyébként régen a legnagyobb álmom az volt, hogy festő legyek, de most már legkevésbé sem az, bár szeretek rajzolni. Régen egyértelműen alsó tagozatos voltam, amit a mai napig visszasírok, most pedig felsős vagyok, szinte minden nap 7 órával, de lesz ez ennél rosszabb is. Mostanában csak én vagyok a "stréber", aki mindenből 5-ös, de hát egyszerűen csak tanulok, ennyi az egész. Régen azt hittem magamról, hogy fiús vagyok, imádtam a parnormális jelenségeket, a horrorfilmeket, de valójában inkább voltam lányos, mintsem hogy fiús. Most meg.. hát olyan semleges vagyok, vagy hogy mondjam. Tudom ez a bejegyzés egy nagy összevisszaság, de én magam is az vagyok, pl.: Gyakran megkérdezik, hogy mi akarok lenni, ha "nagy leszek", de a válaszom mindig az, hogy nem tudom. Pedig mindig tudom, csak az a baj, hogy minden egyes nap mást akarok csinálni. másmilyen akarok lenni, de fogalmam sincs ki vagyok úgy nagyjából. Viszont még mindig a művészetek érdekelnek, csak már nem a képzőművészet, hanem inkább a zene. Bár ezt a legtöbb ember nem tudja, aki ismer, ami azért lehet, mert nem merem elmondani, ugyanis félek az emberek reakcióitól. Avagy attól, hogy megkérnek, hogy énekeljek, holott a saját nagymamámnak kellet 1 órán keresztül (nem viccelek, tényleg minimum annyi idő volt) győzködnie, mire sikerült kiszednie belőlem egy 4 soros dalt. Szóval a lámpalázam olyan szintű, hogy még a szüleim előtt sem merek énekelni, fogalmam sincs miért. És hát még jó pár különbség van a múltbéli és a mostani önmagam között. Régen teljesen más volt. Most is ugyanott lakok, ugyanabban a környezetben, lehetőségem van ugyanazokat a dalokat hallgatni, mint régen, sőt próbáltam is, de valahogy már nem olyan, mint volt, ami eléggé hiányzik. Állítólag nem szabad a" múlt rabjaként " élni, de amikor visszagondolok arra milyen volt akkor mikor még csak 2013 meg 2014 volt, eszembe jut az a narancssárga színű hangulat, és most? Most minden átlátszó. Vagy egyszerűen csak régen "gyerekebb" voltam, mert ha igen, miért ért véget ennyire gyorsan az egész? Kissé szomorú, hogy ilyen hamar véget ér a gyerekkor. Mármint ezzel nem azt mondom, hogy felnőtt volnék, mert közel sem vagyok az, és még jó darabig nem is leszek az (szerencsére), hanem csak azt, hogy nem tudom mi vagyok. :D Szóval próbálok a jelenben élni, és ez a bejegyzés semmiféle jelentőséggel nem bír (ahogyan az összes többi sem), de lehet, hogy újra elkezdek írni, hátha valaki elolvassa..vagy sem. Szóval ennyi lenne, remélem nagyjából tetszett. a szöveg alatt egy szem paint-tel, csak hogy látszódjon a fejlődés, (ha van), sziasztok! 
